A következő félmarathon Bad Buchauban térdfájdalom miatt félresikerült kicsit, kicsit nagyon.
Előtte három héttel elkezdett fájni a térdem és emiatt futásokat ki kellett hagynom. Hát nem voltam túl vidám ettől a közjátéktól. Mintha valamelyik belső ínszalag elfáradt volna a térdemben. Nem volt semmi jele nagyobb sérülésnek, nem volt feldagadva, de annyira fájt, hogy a séta is gondot okozott.
Folyamatosan igyekeztem nyújtani, tanácsot feleségemtől kértem és kaptam. A nyújtás pozitív hatással volt. Az ideális az lenne, mondta feleségem, ha jógáznék, de azt nem tudom hol tudnám az időmbe beiktatni. De majd a jövőben tényleg jó lenne. Láttam videót ultra futókról, akiknek ez a napi rutin része. Nekik a félmarathon csak bemelegítő lenne. 🙂
Szóval félmarathon előtti három hét szívás volt, sokkal kevesebbet tudtam edzeni rá. Azért két-három naponta elmentem futni, sőt a futott idők is jók voltak, így hát nem aggódtam a térdfájdalom miatt.
DE! Valamit elcsesztem a kajálással előző nap és hascsikarásom lett. Úgyhogy a versenyen jó pár kilométert sétálva tettem meg. Azért még így is a mezőny első harmadában végeztem, de ez nem vigasztalt. Nagyon mérges voltam magamra a rossz futott idő miatt, ami egyébként 1 óra és 50 perc lett.
A nagyobb gond utána jött. Valószínűleg nem túl sok víz és kaja szívódott fel, szóval mikor futottam az ízületeim valszeg szárazabban jártak, ezért a porc is megsérülhetett kicsit.
Újabb futásszünet következett, amit már szigorúbban betartottam, mert több versenyre egyelőre nem neveztem be. Pihenés, regenerálás lett a következő program. Sokáig sántikáltam és ahol csak lehetett lifttel közlekedtem. Térdemet krémekkel kenegettem reggel és este.
Étkezésnél figyeltem a porcok támogatására és több fehérje illetve kevesebb szénhidrát bevitelére.
Az odafigyelés hatott, de pár dolgot át kellett gondolnom. Ezt a következő bejegyzésben írom le.