A kezdetek nem voltak egyszerűek, de hamar túllendültem rajta. Mikor kitaláltam hogy kocogni szeretnék, hát nem voltam biztos a dolgomban. Volt egy egyszerű Asics cipőm, abban kezdtem.
Nem volt futóruhám vagy bármi ami futáshoz köthető. Voltak jófajta agyonhordott, itt-ott lyukas ruháim, ami kiválóan megfelelt, hogy korán reggel a futópályán bohóckodjak. Őszintén szólva én szeretem a régi használt ruhákat. Azok már bizonyítottan kényelmesek és nem az a legnagyobb gondom, hogy hol szorít.
Kezdésnek a közeli iskola futapályája tökéletesen megfelelt. Szabadon használható, gumírozott puha futófelület. A lényeg az volt, hogy az izületeimet nem csapom agyon ez első alkalommal és veszem el a saját kedvem már az elején.
A futópálya kb. 700 méterre van tőlünk és odafele is lassú kocogassál mentem. Hát mit mondjak kerestem szépen az oxigént a levegőben. 🙂
Két kör a pályán (800 méter) végképp elég is volt, aztán séta hazáig.
Na ekkor azért megfordult a fejemben hogy normális vagyok-e pedig az a párszáz méter nem egy nagy eresztés. 🙂
Nem vagyok az a feladó típus, szóval folytattam, és nem bántam meg, sőt büsze vagyok az eredményre, amit sikerült elérnem.
Persze kezdetek alatt tele voltam izomlázzal és alig tudtam járni pár napig. 🙂 De azt is tudtam a testem szépen formába fog jönni és nem lesz ezzel baj.
Kezdetek kifogásai
Véleményem szerint sokan itt szúrjak el a kezdetén, ha valamibe bele fognak. Jön a nagy lendület a lelkesedés, ami nagy tempóban alább hagy, aztán jönnek egymás után a kifogások.
Pl.: Jajj most esik, most túl meleg van, most nincs időm, most ferde a hajam, most szőrös a talpam és meg sorolhatanánk az örökkévalóságig.
Persze ezek a gondolatok nálam is megjelentek és el kellett hesegetnem őket. Ami néha nem is egyszerű.
Na de maradjunk pozitívak és legyünk tudatosak abban, hogy mi is fog törtenni a testünkkel és a lelkünkkel.
A lényeg! : ne halogass, kezdd el és ne add fel!
