2024-es céljaim egyike gyorsabban messzebbre futni, azaz szeretnék legalább 2-3 maratoni távot lefutni. És persze ezen felül a szokásos félmaraton és 10km versenyek. 🙂
Viszonylag sokat szenvedek a cipőválasztással (erről írtam már pl. a „A futócipő – kálvária 2.” bejegyzésemben és még fogok is, mert még mindig vannak cipő gondjaim) illetve a futás technikám sem az igazi.
Korábban arra gondoltam a térdfájásaim miatt, ha kisebbeket lépek és úgy futok azzal tudom kímélni az ízületeim. Igazam lett volna, ha nem tévedtem volna ekkorát! Persze eltelt több mint egy hónap mire rájöttem, ez zsákutca és nem ez a megoldás a problémámra. Valahol olvastam mint szólásmondást, hogy lassabban futni gyorsabb. Aztán rájöttem mit is jelent ez.
Gyorsabban messzebbre? De hogyan?
Mivel korábban, ahogy írtam is, elkezdtem kisebb lépésekkel futni, és ez nem jött be, ki kellett próbálnom az ellenkezőjét. Nem volt más dolgom, mint arra figyelni, hogy a lépéseim hosszát növeljem, de a lépésszám maradjon. Meglepetésemre így sokkal gyorsabb lettem, viszont több energiámba nem került a gyorsulás. Sőt észre vettem, hogy nem lihegtem annyira sem ha lépéshosszt növeltem, így a pulzusszámom is alacsonyabb maradt, így a fáradtság is sokkal kezelhetőbbé vált.
Ez a módszerem most, hogy gyorsabban messzebbre jussak.
Persze ez nem egyik napról a másikra ment. Egy ideig kellett próbálgatnom, mire rájöttem a számomra ideális technikára.
És ehhez jött hozzá a felismerés, hogy a térdeim is jobban szeretik ha hosszabbat lépek, és még inkább a sarkamra érkezem mikor földet érnek a lábaim.
Egyelőre marad ez a technika és meglátom mire vegyek vele. Az idei futások alkalmával már ezt használom, de figyelnem kell, mert hajlamos vagyok elkezdeni ismét „totyogni” futás közben, és ekkor először a térdeim jelezni. Amint váltok, máris sokkal gyorsabb leszek.
Versenyeken ezerféle futástechnikát lehet látni, mert mindenki úgy fut, ahogy neki kényelmes és ideális.
A lényeg a sport, a mozgás, és hogy élvezzük amit csinálunk.
Ehhez találtam még egy zenét: Daft Punk
