Az egyik legfonotabb célom a súlyleadás volt. Az ok meglehetősen egyszerű volt. Munkahelyet váltottam. Addig fizikai munkát végeztem három műszakban, vagy inkább négyben, mert nonstop ment a gyártás, hétvégén és ünnepnapokon is. Aztán vissza tértem eredeti foglalkozásomhoz a számítógépekhez. Ismét irodista lettem, de a megevett étel mennyiségén nem változtattam egy darabig.
Elkezdtem pocakosodni, hízni, ami nem maradhatott így. Soha nem voltam túlsúlyos vagy kövér, és mindig sportoltam is valami.
Mivel minden relatív ez az egész hízásos történet akár nevetségesen hathat tőlem, ha személyesen ismernél. Kb. 79 kilóval kezdtem, a magasságom 175 cm., szóval egy táblázatban szépen mutat az adat. 🙂
Aztán hirtelen meglett a 80 és nem sokra rá a 81 kiló, ami számomra már a tarthatatlan állapot kategóriába tartozik.
Kevesebb kaja, müzli reggelire, és kevesebb zsír. Gondoltam az majd de jó lesz es segít. A táplálkozásról is elkezdek írni majd bejegyzést.
Na hát semmit! 😀
Célom a futás lett
Fel adtam a mérleg nézegetést egy időre, hogy ne menjen el a kedvem. Inkább koncentráltam az erőnlétre, azaz elkezdtem kocogni, ami átment futásba.
Mikor belefogtam igyekeztem élvezni a kocogást. A hajnali nyugalmat, a tiszta levegőt, a madarak énekét. Tök jó így kezdeni a napot!
Lett pár azonnali pozitív hatása is a kocogásnak. Gyakorlatilag egész napra feltöltöttem a testem oxigénnel. Jobban működik az agy, nem fájdul meg a nyak, a fej a sok ülésben. Sokan szenvednek ezektől akik irodában dolgoznak. Nem azt mondom, hogy mindenki menjen el futni! De mégis! 🙂
Célom, a súlyom nem hogy csökkent az első időszakban, hanem még nőtt is kicsit. A zsírpárnák még nem kezdtek apadni, viszont izomzatom elkezdett gyarapodni.
De mindent összevetve az egész jó mókának indult, plusz immunrendszerem is erősebb lett köszönhető a mozgásnak, a több oxigénnek és a jó kedvnek.
Mindnekinek tudom ajánalni a hajnali mozgást. Ha nem is a kocogást, de gy sétát mindenképp. Esetleg pont egy pékség felé, hogy a kalóriát gyors vissza lehessen pótolni. 😀